![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHC2yrkzSdtU_X4diMsGJmULng6xeh0osF902DbL33djKglWCyD4XN9BdEIrsum0HLfr6PvHl-3LtnFErdyRHgD9TAvFU8fYHCEodqcpbJ2elJ4CUJSGC0lkztqd4XG6mHdZWcvvDnPns/s320/IMG_6401.jpg)
Tegnap egy könyvesboltban böngészve Csíkszentmihályi Mihály könyvéből kiugrott egy mondat a számomra. A boldogságról tudományosan kutatva, feltették embereknek a következő kérdést: Vajon mennyi pénz tenné őket boldoggá?
És a válasz következetesen az volt, hogy pont kétszer annyi, mint amennyit éppen keresnek.
Csíkszentmihályi Mihály -mint kutató-, megjegyzése és kérdése pedig ez volt: arra nem gondolt senki, hogy annál kevesebb mint amit keresnek, az is boldoggá tenné-e őket?
Ez eddig nem volt opció. A fejlődésről beszélve mindig "többet-többet, magasabbra, gyorsabban..." De hiszen ismered, nem?
De lehet, hogy ezt az új opciót is kipróbáltad. Mióta is van válság? Másfél éve? Vagy inkább ezer?
"És Ön?"
Teszi fel a kutató a kérdést. És Ön? És Ön? Nincs válaszom. Csak forog a kérdés.
Ez a kérdés járt éppen a fejemben, amikor megláttam három embert egy frissen vásárolt plazmatévét cipelni. Messzi az autó az üzlettől... a tévé nagy, de úgy igazán. Figyeltem az arcokat, vajon boldogok? Nem. Inkább büszkék.
Tényleg nem boldogok? Figyeltem jobban. Nem, boldogságnak nyoma sincs. Kár. A tévé nehéz, sokba is van.
Hé, várjatok emberek, talán pont kétszer annyi kellene hozzá...
"És Ön?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése