Varanasi az élő város. Találkozni a helyiekkel szintén nem turista program.
Brandon Bays nagy mestere a meglepetéseknek. Napnyugtakor újból hajóra ültetett minket. Nem mondta hová megyünk, meglepetés. Úgy tűnt, egy teljes ciklust írt
le az élet itt a Gangesz mentén. Új szemmel láttuk mindannyian. Az esti tűzszertartások hangja, ahogyan a kihangosító ordította a mantrát, különleges hangulatot teremtett. Minden élővé vált.
Ahová érkeztünk, egy helyi palota. Pár emelettel magasabban a Gangesz partján. De a halálnak semmi nyoma. Virágfűzérek, virágdíszítés, indiai tánc., mécsesek ezrével. Ünnepelni jöttünk. Az életet tisztelni.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEkbl1SatxRuohoohohMxCeGxL6QabqlZbe-q6BtYsbFGZ7t9Z0-ycN-HPnKbVcgZYBACzxLZQ9zlWoc7z7nDIhZDJWPmqgnYAAiPbPdxzGzLNCjvEUfHLe2kwITti_kre1qis_tx4iJY/s320/IMG_6843.jpg)
Gyönyörű. Mesebeli. Ízletes. Hangulatos. Az érzékszerveink csak úgy itták az élményt. Mindent gondos kezek készítettek elő.
Annyi dolgunk volt, hogy elfogadjuk teljesen. Felszabadulva a város terhei alól, így vált igazán értékessé az este, hogy ezt az élményt hozzuk magunkkal Varanasiról az emlékeinkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése