Jól van. Finomítsunk egy kicsit. A hazugság szóhoz gyakran hozzátapad a szándékosság és a bűntudat érzése vagy inkább feltételezése. Ha megkérdezel bárkit -megtettem jópárszor-, hogy őszinte embernek tartja-e magát, akkor a válasz: igen. Szerintem is: mondjuk így, sokszor igaz. Hiszen arra gondolunk, hogy akik hazugok, azok a szélhámosok és szándékosan akarnak becsapni: bűnözők. Hazudozók még, akiknek egy szavát sem hisszük. Ha kérdez azt sem... Igaz, ehhez kell egy-két súlyosabb tapasztalat...Hát ilyenek nem vagyunk!!! És a legtöbbünkre tényleg igaz.
És ezzel együtt mégis sokszor van -sajnos túl sokszor-, hogy hazugságban vagyunk. Ennek megfelelően élünk (szenvedünk), és egy idő után nem értjük, miért romlottak el a dolgok. Néha még azt is megkérdőjelezzük, hogy lehetne jobb az élet... Ezeket a hazugságokat nem azért tartjuk fenn, mert ez olyan szuper; hanem azért, mert nincs jobb... vagyis ezt hisszük. Szóval nem bűnözésből, mégcsak nem is szándékosságból, hanem ilyen okokból, mint például
-elhisszük, mert el akarjuk hinni - mert egy gyönyörű, talán régen déldelgetett elképzelésünkbe pont belepasszol (vagyis nagyon egyszerűen... beszopjuk)
Jó dolog hitelt fövenni. A többiek jobbak, mint én vagyok. Nem érdemlem meg.
-örököljük -vannak olyan hazugságok, amelyek generációk óta adódnak tovább
A fiúgyerek értékesebb mint a lány. Hát ezt így kell csinálni. Már a nagyszüleim is rákosok voltak.
-mi magunk gyártjuk le, mondhatnánk: hibás eredményre jutunk- feltételezések, általánosítások és egyéb torzító tényezők eredményeként
Én nem vagyok ilyen. Majd megváltozik. Áááá, most csak rám számíthat.
és már bele is kerültünk a
Majd következnek további példák is, hogy te ne legyél ilyen hülye... :-)
2 megjegyzés:
Szia:-).Ez mind nagyon szép még akkor is ha az"I-t"rég benőtte már a gaz és az égig érő parlagfű alatt felejtve az Igaz mert minden létre jövőnek egy szó a kulcsa,más nevére rejtve marad valója és ha bármire is egy szónál többet kell,hogy mondj már alakul a gond és válnak a szók szavakká,mondatokká és a magyarázatok tesznek egyre bizonytalanabbá így anyám hiába a világ legszebb elve ha apám tudását velem eltemette bár nyelvükön még bármit mondhatok de tudva mit nem tudok inkább hallgatok és e csöndes zsivajban néha halni vélem amint a mindenség nevet..huncutul hiszen ismer minden nevet:-)
Szia Zsolt!
Örülök neked. És ha megengeded, akkor közzé tenném a versedet egy bejegyzésben is, mert annyira teszik!
Megjegyzés küldése