Kiállni magadért... mert nem lehetsz boldog akkor, ha másnak az életét éled. Ha meg akarsz felelni elvárásoknak, hiteknek, amelyeket mások aggatnak rád, vagy a saját tévedéseid következménye...
Kiállni magadért, mert addig nem gyógyulhat meg benned az, ami azért fáj, mert nem lehettél önmagad.
Kiállni akkor is, ha a jóindulatú barátok és családtagok hajtogatják, hogy neked mi lenne jó.
Kiállni magadért, ha nincs mert...
Kiállni akkor is, ha az a kiállás, csak csendesen annyi... hogy nem tudom. Elfogyott minden tudás.
Feladtál minden okosságot.
Kiállni akkor is, ha nem tudod bebizonyítani, hogy igazad van.
Sőt, azt sem tudod, hogy hová vezet, ha kiállsz magadért.
Akár a statisztikák ellenében is. Ha nem tudsz felvonultatni érveket, és
nem tudsz meggyőzni senkit.
Úgy tűnik, nincs más lehetőség. Csak az marad, hogy kiállj magadért.
Néha hangosan, néha kiabálva. Máskor csendesen vagy egyszerűen szavak nélkül...
És ha csak ez marad... akkor a segítség az, ami/aki abban segít, hogy kiállhass magadért...
akkor is, ha a környezetedben sokak számára ez ijesztő vagy félelmetes, és ettől még hangosabban és erőszakosabban hajtogatják a magukét...
1 megjegyzés:
Klassz a gondolatkör Anikó....... mint mindig..... Jó így élni, ha már eljut az ember élete addig a pontig, hogy nincs is mit veszíteni soha többé......... Álljunk ki magunkért folyton............és nem mellesleg másokért is.......... hisz mit veszíthetnénk ? Mit ????
Megjegyzés küldése