2011. febr. 3.

A test nem hazudik

Agyból Buddha barátom biztatására készül ez bejegyzés. :-) Rágja már a fülemet hetek óta, hogy írjak egy kicsit a táplálkozás és lélek kapcsolatáról. Mert ő lelkes nagyon, valami nagyon megváltozott benne, "megértődött" benne.  Nem is csodálkozom a lelkesedésén...  ugyanis 13 kilóval könnyebbült meg... Én pedig szívesen osztozom az örömében.

A táplálkozást én nagyon egyszerű módon közelíteném meg:
Biztosan volt már cserepes virágod. Ha kapott elegendő fényt, tápanyagot, meleget, vizet, akkor gyönyörűséges nagy levelekkel és virágokkal hálálta meg.
Ha nem kapott eleget valamiből, akkor kókadozott, elnyurgult, elsárgult vagy túl sem élte a dolgot.
Ha még időben észrevetted, hogy a virágod sínylődik, és kerestél neki egy jobb helyet, akkor esélyt adtál neki, hogy a természete szerint helyreálljon az egészsége.

Szerintem így van ez a testünkkel is. Ha kap elegendő tápanyagot, fényt, vizet, levegőt, akkor csodálatosan egészséges működéssel hálálja meg. És nyilvánvalóan sokkal jobban érzed magad egy jól működő testben, mint egy lepukkantban, igaz? Hiszen akkor a figyelmedet fordíthatod mindenféle érdekes dologra, amit ezzel a testtel el tudsz érni (jönni, menni, élményeket gyűjteni, teremteni).
Míg egy kókadozó, kornyadozó, elsárgulóban lévő test egyáltalán nem olyan vidám dolog.

Na jó, jó. Eddig még valószínű egyet is érthetünk.
Ahogyan a növények is sokfélék- az egyik derékig vízben szeret álldigálni, a másik csak három spricnizést kér, és az is elég neki egy egész hétre... az emberek is különbözőek.
Különböző igényekkel vagyunk megáldva. Az egyikünk imádja a forróságot, 30 fok alatt sapkába kell öltöznie. A másikunk nulla foka alatt kezd el kivirágozni, mert akkor esik a megfelelő hó...
Nincs ez másként a táplálkozással sem.
Amíg az egyikünk 2 szem szezámmagon eléldegél 5 napon keresztül, a másikunk kiló számra falja a szalámit. 
Jól is működik ez a változatosság... amíg... amíg ugye egészséges a test vagy pedig van elegendő energiája arra, hogy kompenzálni tudja a nem megfelelő bánásmódot.

Jó, jó, talán idáig is egyet érthetünk. A két véglet között pedig ott van minden lehetséges és elképzelhető variáció.
Igen ám, de ha kicsit mélyebbre nézünk ebbe a hatalmas változatosságba, és azt szeretnénk tudni, hogy mi az egészséges, mert hogy jól akarnánk érezni magunkat a bőrünkben, akkor kezdődik egy végeláthatatlan információ-dömping. Könyvek, szakemberek, diéták, bizniszek. Szembe találjuk magunkat tudományos és tudománytalan irányzatokkal, kutatásokkal, tényekkel, kalóriákkal, mikro- és makrotápanyagok táblázataival, csodanövényekkel, egészségiparral és betegségiparral, kezelésekkel, műtétekkel, szokásokkal, hagyományokkal és hiedelmekkel...
Ha elég mélyre nézünk ebbe az irdatlan változatosságba, akkor gyakran egymásnak ellentmondó információkra is lelünk, és egy idő után 
-irányzatokat követünk és váltogatunk
-otthagyjuk az egészet a fr@ncba...
-vagy teljes zavarodottsággal bámulunk ki a fejünkből, hogy most melyik és mennyi a jó, a megfelelő
-vagy vérmérsékletünknek megfelelően... reagálunk...

De a kérdés mindig ott motoszkál... 
Mi az egészséges?

Nincs olyan növény, aminek szakkönyvet kellene olvasgatnia ahhoz, hogy jól fejlődjön. Belülről tudja, hogy mi a jó neki. Menjünk tovább... nincs olyan állat, amelyiknek szakkönyvet kellene olvasgatnia ahhoz, hogy egészséges legyen...
És furcsa állatként, mi emberek is meg vagyunk áldva ezzel az ösztönösséggel. Vagyis lennénk. Ha figyelnénk rá. Ha mernénk rá hallgatni.
Ahogy a zsiráf nem akar egeret fogni, az oroszlán nem akar legelészni. Mind tudja belülről, hogy mi a jó neki. 
Az ember is ilyen "állat". Akinek az ösztönei és teste megmutatja, hogy mi a jó neki.
De ehhez le kell bontani a hiteket, a szokásokat, az ellenállásokat, az egészség- és betegségipari programokat és a többi kívülről fölvett cuccokat.

És hogy ébresszem egy kicsit az ösztöneidet, csak gyere velem egy gondolatkísérlet erejéig:
Csak képzeld el, hogy már két hete nem ettél semmit, egy lakatlan szigeten vagy.
Egyszer csak felfedezel egy almafát rajta illatos almákkal. Az almafa mellett ott van egy szárnyas, egy tyúk, éppen ebben a pillanatban döglött meg, még friss meleg a teste.
Az ösztönöd hová vezet?
Melyikhez nyúlsz? Melyik lesz a táplálékod?

Agyból Buddha barátom kipróbálta. A teste-lelke meghálálta.

Lehet, hogy te is kipróbálnád?
Vissza az alapokhoz... vissza a természeted szerint ahhoz, amitől jól érzed magad.
Csak emlékezz! A test nem hazudik. 
Megmutatja, ha valami nem stimmel: nincs elég tápanyag, víz, fény, levegő...  vagy nincs elég energiája, hogy helyreállítson dolgokat.

Ha valamilyen betegséggel, túlsúllyal, depresszióval stb-vel küszködsz, lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy kipróbáld...






3 megjegyzés:

Színia írta...

Hol az a csirke...?! Reméljük, a napon is megsül.

És most veszítettem el olvasóim jó részét. :-)

Altair írta...

Miért választanék. Megsütöm a csirkét és almával megeszem. :o)

Most írok egy bejegyzést a csodaétrendek témájában. Már félkész. :o)

A lényege ugyanez: Mindenki egye azt, amit szeretne, de mértékkel. Mert nincs egészségtelen étel, csak egészségtelen mennyiségek!

Colette írta...

Kedves barátnőim:-)))... akiktől annyi mindent tanultam... keskeny az a bizonyos ösvény, sokszor annyira keskeny, hogy csak magányosan bandukolok rajta... mégis örülök, hogy ezt választottam...mindig azt képzelem, hogy majd egy tisztásra visz, ahol nagyon sok "barátommal" találkozom... most álmodom, vagy ébren vagyok!?:-)))