Gondolkodom màr napok óta, hogy hányféleképpen lehet olvasni egy bejegyzést... Mondjuk az eggyel korábbit...
Ahányan olvassák, annyifélét olvasnak ki abból. Olyat is, amit nem is írtam bele.
Érdekesnek találom, idônként szórakoztatónak is. Máskor pedig egyenesen bosszantónak...
Nem, nem a másféle vélemény a bosszantó...Hanem az, hogy milyen könnyen félre lehet valamit érteni, milyen könnyen össze lehet keverni àrnyalatokat, és a végeredmény egészen màs lesz.
Kedves Colette, szerintem minden ösvény keskeny. És csak egyedül mehetsz rajta. Persze jó lenne, ha kiszélesedne, ha meg lehetne pihenni tisztásokon, vagy a hasonló ösvényeken járókkal barátkozni, vagy együtt mendegélni egy darabig...
És nagy ajándék az élettôl, ha ez meg is történik...néha.
A legtöbbször mégiscsak egyedül járkálunk az ösvényünkön... vigyen az akárhová is... :-)
Nem, pátoszt nem írtam bele. Ezért ne is olvass belôle ki ilyesmit, jó? :-)
(És ahonnan írok, ott se kép se ô betû nincs. Csak kalapos betûk. Ezért külön bocsánat...)
2 megjegyzés:
Hát részemről úgy, hogy a bejegyzés és én egyek vagyunk, beleélem magam... és ami éppen eszembe jut róla. Ez nem túl racionális lehet, de nekem ilyen nagyon sokszor van. Ráadásul van olyan is, hogy éppen az előttem hozzászóló térít el az ereti gondolatomtól, ami jelen esetben is történt... elnézést, bosszúságot semmiképpen nem szerettem volna okozni.
Gondoltam, ha már dietetikus vagyok hozzászólok. Ha kiakasztottalak, félreértettelek, sajnálom! Töröld ki nyugodtan, annyit nem ér az egész! :o)
Megjegyzés küldése