Kéretik ezt a mondatot úgy hangsúlyozni, mint amikor arra derül fény, hogy egy nagy késsel meggyilkoltam az anyámat.
Szóval ezt kaptam - a mellé járó szörnyülködő arckifejezés kíséretében -egy kedves rég nem látott ismerőstől a "hogyvagyjólvagynaésagyerekek" mellé. "A blog az olyan ráérő 'körömreszelgetősöknek' való."
És ez még mind semmi! Mert nemcsak blogot írok, olvasok is, és vannak eddig még sosem látott blogbarátaim a világ minden szegletében... és vannak közöttük most már személyesen is megismertek, akikkel nagy öröm találkozni...
és miután bennem szorult a blogírók "védőbeszéde", pár gondolatot ebből itt osztanék meg veled:
A blogolás egy nagyon modern műfaj. A számomra a minőségi magazinokat, szakkönyveket, napilapokat, verses köteteket, néha még az egyetemi előadásokat is egyesítő műfaj. Szerintem manapság minden magára adó újságírónak kötelező műfajának kellene lennie. Egy új világ indult útjára a blogokkal. Foglalkozásilag blogger-nek hívják, aki műveli.
Szerintem átalakítja a médiafogyasztási szokásainkat, az üzleti életet. Közvetlen kapcsolat az olvasókkal. Személyes és oda- vissza kapcsolat. Nem látjuk előre, hogy hová vezet majd, ahogyan 10-15 évvel ezelőtt az internetről se tudtuk, hogy mekkora szerepe lesz az életünkben.
És minthogy igen keveset tudunk még róla, a kezdeti lépésekben vagyunk, elég rövidlátó vélemény az a 'körömreszelgetős'.
És nagy szeretettel bemutatnám például ennek a blognak az olvasóit is, akik nyitottak és elfogadóak, akik közül sokakat a saját blogjaikon keresztül ismerek: értékes, izgalmas gondolatokkal, élettel, sok-sok gyerekkel és kevés szabadon felhasználható idővel.
Ó, dehogy szorulok én/szorulunk mi védőbeszédre! Mi csak éljük tovább az életünket, itt a virtuális térben is, időnként összefutva, találkozva, örülve egymásnak. És kívánjuk neked "Te blogot írsz?!"-ismerős, hogy legyen egy körömreszelésnyi időd beleolvasni bármelyikünk blogjába.
Szerintem meg fogsz lepődni.
3 megjegyzés:
Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy végülis egy magazin, amit magunk szerkesztünk... kinek lélekbúvár, kinek kreatív, kinek üzleti... sokfélék vagyunk. Időnként meg kirakat, amit be lehet zúzni... pedig nagyon utálom ezt a moderálást... amióta bekapcsoltam, rács van a kirakaton:-( Ki kéne kapcsolnom?
Hajjaj!Ilyennel már én is párral találkoztam.
Óvatosan álltam én is neki annak idején,de annyi pozitív élményt adott, főleg barátokat, de ismeretet,könyveket,filmeket,...amikre nem találtam volna rá egyedül,csakis így,általatok....
Én még ott tartok,hogy nem verem nagy dobra,sőt,semmilyen dobra,hogy blogom van....Nincs kedvem vitatkozni és megpróbálni meggyőzni....
Háát.. ugye, ismét sok-sok gondolat fogalmazódik meg bennem ezekkel kapcsolatban. Azt hiszem megér egy újabb bejegyzést... :-)
Megjegyzés küldése