Azt figyeltem meg, hogy a legnagyobb sebeket nem a fizikai sérülések okozzák. Azok begyógyulnak pár nap alatt. (Itt kell megjegyeznem, ha egy olyan kapcsolatban élsz, ahol a fizikai sérülések értsd: bántalmazás kettőnél többször előfordul, akkor kérj segítséget, és lépj ki belőle!)
Hanem azok a sérülések a legnagyobbak, amelyeket a lelkünkön ejtenek a SZAVAK. Több évig sem gyógyulnak. Még 20 év múlva is fájnak. Ugye, hogy igazat beszélek?
Ezek a szavak az alkalmatlanságunkról, az értéktelenségünkről, a meg nem felelésünkről szólnak. Arra akarnak rávenni minket, hogy bizonyítsuk be, hogy megérdemeljük, hogy hasznosak vagyunk. Sokszor évekig próbálkozunk vele. Reménytelenül. Mindig az jön ki a végén, hogy nem férünk bele abba az öntőmintába, amit mások alkottak meg nekünk...
Hát itt az igazság: Mindannyian beleszülettünk egy családba, egy társadalomba, egy értékrendbe. Ahogy a szüleink is. És a nagyszüleink is. Ezek az értékrendek és hitrendszerek anélkül adódnak tovább, hogy megvizsgálnánk az igazságtartalmukat. ... most már több ezer éve. Háborúzás, kritizálás, a másik mindenáron való "megjavítása"... Erről szól a történelmünk egyéni és kollektív szinten.
Kétségtelen, hogy elfogadni valamit, amit másoknak igaznak hisznek, kényelmes dolog. Nézz körül a világban. Ez a kényelem ide vezet. Kényelmes, csak éppen korlátoz. Kényelmes, csak fáj. Kényelmes, csak éppen beteggé tesz. Kényelmes, csak éppen...
Neked tetszik?
Ha nem, akkor érdemes azon a szinten megváltoztatni, ahol a leghatékonyabb. Kigyomlálni a hibás hitrendszeret/hazugságot/tévedést/félreteremtést, és behelyettesíteni az igazsággal. Egyszerűen nincs más igaz gyógyulás.
A szép szó ereje gyógyít.
Tudom. Látom.
Mi az igazság?
Az, hogy soha el nem múló szabad létező vagy. Örömből jöttél ide a Földre, hogy élményeket, tapasztalatokat gyűjts be, szabad akaratod szerint. És a szabadság azt is jelenti, hogy azt akkor élheted meg, ha nem igázod le a társadat, nem használod ki, meghagyod őt is a szabadságában: ő is lehessen az, aki akar lenni. Hiszen te is erre vágysz, (igaz?) hogy az lehess, aki valójában vagy: ne kelljen visszafojtanod, visszafognod magad, szabadon megélhesd magad.
Akkor érdemes a szavakat arra hasznláni, hogy visszaadják a szabadságot: a sajátodat és a másokét is. Begyógyíthatod velük a sebeket. Az igaz szó, szép szó.
Hanem azok a sérülések a legnagyobbak, amelyeket a lelkünkön ejtenek a SZAVAK. Több évig sem gyógyulnak. Még 20 év múlva is fájnak. Ugye, hogy igazat beszélek?
Ezek a szavak az alkalmatlanságunkról, az értéktelenségünkről, a meg nem felelésünkről szólnak. Arra akarnak rávenni minket, hogy bizonyítsuk be, hogy megérdemeljük, hogy hasznosak vagyunk. Sokszor évekig próbálkozunk vele. Reménytelenül. Mindig az jön ki a végén, hogy nem férünk bele abba az öntőmintába, amit mások alkottak meg nekünk...
Hát itt az igazság: Mindannyian beleszülettünk egy családba, egy társadalomba, egy értékrendbe. Ahogy a szüleink is. És a nagyszüleink is. Ezek az értékrendek és hitrendszerek anélkül adódnak tovább, hogy megvizsgálnánk az igazságtartalmukat. ... most már több ezer éve. Háborúzás, kritizálás, a másik mindenáron való "megjavítása"... Erről szól a történelmünk egyéni és kollektív szinten.
Kétségtelen, hogy elfogadni valamit, amit másoknak igaznak hisznek, kényelmes dolog. Nézz körül a világban. Ez a kényelem ide vezet. Kényelmes, csak éppen korlátoz. Kényelmes, csak fáj. Kényelmes, csak éppen beteggé tesz. Kényelmes, csak éppen...
Neked tetszik?
Ha nem, akkor érdemes azon a szinten megváltoztatni, ahol a leghatékonyabb. Kigyomlálni a hibás hitrendszeret/hazugságot/tévedést/félreteremtést, és behelyettesíteni az igazsággal. Egyszerűen nincs más igaz gyógyulás.
A szép szó ereje gyógyít.
Tudom. Látom.
Mi az igazság?
Az, hogy soha el nem múló szabad létező vagy. Örömből jöttél ide a Földre, hogy élményeket, tapasztalatokat gyűjts be, szabad akaratod szerint. És a szabadság azt is jelenti, hogy azt akkor élheted meg, ha nem igázod le a társadat, nem használod ki, meghagyod őt is a szabadságában: ő is lehessen az, aki akar lenni. Hiszen te is erre vágysz, (igaz?) hogy az lehess, aki valójában vagy: ne kelljen visszafojtanod, visszafognod magad, szabadon megélhesd magad.
Akkor érdemes a szavakat arra hasznláni, hogy visszaadják a szabadságot: a sajátodat és a másokét is. Begyógyíthatod velük a sebeket. Az igaz szó, szép szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése