És ez jó neked?
Nyilvánvalóan NEM a válasz.
Akkor miért csinálod?
Tudod, hányszor felteszem magamnak ezt a kérdést? Akár naponta többször is. Ha szükséges. Azóta sokkal boldogabb vagyok, mert abbahagyom azt, ami nem jó nekem. Nem kínzom magam. Tudod, a legtöbbször gondolatokkal kínoztam magam. Arról, hogy milyennek kellene lennem, kinek-minek kellene megfelelnem.
Legtöbbször nem az élet/a munka/a történések zakalatnak fel, hanem az, ahogyan a fejemet töröm rajtuk.
Ez jó neked?
Akkor miért csinálod?
•••
Tényleg. Miért is?
Miért csinálunk olyasmit, ami nem jó nekünk?
Mert ezt várják tőlünk?
Mert meg kell felelni egy szerepnek?
Mert vonzódunk a drámához?
Mert?
Feltetted már a kérdést magadnak, hogy ha valami nem jó neked... akkor miért csinálod?
Igen messzire visz a válasz.
Elfogadom, ha feldühít.
Tudod, mit? Kifejezetten jó jelnek tartom. :-)
Csak tudd, hogy van tovább.
Találkozom emberekkel, akik nem jutnak tovább a dühön (pedig van tovább!)
És miután ez a mai társadalom nehezen tolerálja a dühöt- egyáltalán a létezését is, ők pedig jól megtanulták a leckét-, ezért az egyik "megoldási mód", hogy eltakarják. Például depresszióval. Bele is süppednek ilyenkor a "semmibe", az érzékek és érzések eltompításába... Vagy az áldozatságba...
Tudtad, hogy a depresszió csak egy takaró?
Eltakarja például azt, hogy mennyire fáj, ami nem jó nekünk. És ez mennyire feldühít: hogy hagytuk, hogy nem léptünk ki belőle, hogynem oldottuk meg, hogy tehetetlenek voltunk stb.
Szerintem nem kell a halálból visszajönni, hogy feltedd magadnak/másnak ezt az egyszerű kérdést: És ez jó neked?
Persze csak azoknak szól, akik megelégelték a takarókat.
Mert vég nélkül lehet sorolni a kifogásokat, hogy miért is kell szenvedni...
De ne haragudj, a szenvedésedben nem lehetek az asszisztensed! Én a megoldásokkal foglalkozom. Mert van jobb élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése