![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5sKkIbEyIePhZ9_ycdpDbaa7E98bGiQK1eUSzznZ1dO_6prziTk3CW_76rpPWHSzncVvRNA-zmL0cfNx6GB0U2_lh5urNs4zjhzdfV0KARBmOZBiAt1O9up0QbcW6T5V7p97Ll0pyyuI/s320/Gangaji.jpg)
Gondoltál már arra, hogy honnan jön ez a megértés?
1 napja, 1 éve, 10 éve ... x éve hurcolod a problémát. Küzdöttél ellene. Le kellett győzni. Nem ment. Újra és újra előállt. Lehet, hogy már untad is nagyon .
És egyszer csak ott van az a szent pillanat. Amikor lelepleződik a játszma, a szereplő. És marad a valóság. Könnyű. Egyszerű. Nincs benne küzdelem. Mégis minden tökéletesen érthető.
Hogy honnan jön? Hol volt eddig? És tényleg ilyen egyszerű?
Itt egy lehetséges válasz:
Az egyszerű megnyílás pillanatában azt tapasztalod,
hogy bármi is az, amivel küzdöttél, nincs már ott.
Az igaz megnyílás feltárja, hogy amivel küzdöttél-
a probléma, a mumus, a sérülés- tulajdonképpen nemlétező.
A sztorit nem maga a megnyílás alakítja át, hanem a megnyílás
feltárja, hogy a sztori valójában nemlétező.
Az egyetlen dolog, ami a sztorit fenntartja, az az ellenállás: a megnyílásnak való ellenállás.
És ami marad- amikor az, amitől féltünk vagy küzdöttünk eltűnik-, maga a Létezés nyitottsága, az igazság a szíved közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése