2009. máj. 28.

Kutyasimogató

Délelőtt 11-kor kutyát simogatni csak úgy... Ülök a bejárati lépcsőn, milyen puha is ez bunda, álmos ábrázat...ez a kutya
mennyit bír aludni...
Micsoda luxus.

Eszembe jut, amikor még 10-11 évesen az orvostól baktattam hazafelé. Recept, gyógyszer, tessék hazamenni, sok folyadék, pihenés... tudod hogy van ez. És nem volt elég nekem, hogy beteg voltam, még azzal szekáltam magam, hogy "tessék, hétköznap 11 óra, ilyenkor minden rendes ember iskolában van vagy dolgozik, valami hasznosat csinál".

Ez a hasznosság kérdés időről-időre visszatér hozzám. Egyre kevesebb ereje van... mondhatnám azt is, ma már semmi. Minél kevesebb ereje van a hasznosságnak, annál nagyobb a hála, ami kitölti a helyét. (Az univerzum kitölti a rendelkezésre álló teret, ugye...)

Amikor hétvégén dolgozom- előfordul gyakorta-, akkor hétköznapra esik a szabadnap. Látom, ahogyan az emberek sietősen jönnek-mennek, mint a hangyák, fontos dolgaikat intézve-cipelve. És innen nézve még nagyobbá válik a kontraszt: kutyát simogatni, csak úgy?!

***

Eszembe jut az is, hogy vannak emberek, akik a kis állatoknak hamarabb megnyitják a szívüket, mint az embereknek. Olyan sokat csalódtak már az emberekben. olyan sok volt a biznisz szeretet címszóval felülírva, hogy már inkább el nem hisznek semmit. És egy kis állat, aki nem kérdezi meg, hogy miért és meddig, miért nem és nem lehetne inkább...
Milyen egyszerű is szeretni. puha bunda, csillogó szem. Nem kér semmit, és mindent ad cserébe...
Hétköznapi mester. Kutyu-Li mester :-)
Tudod, divatja van a keleti tanoknak...

Nincsenek megjegyzések: