2011. dec. 3.

Kutyu-Li mester a félelemről

Kutyu-Li mester nem szeret félni. És éppen ezért csodálkozik rajta, hogy ember barátai közül milyen sokan igen.

A félelemnek két fajtájával szokott találkozni. 
-Az egyik, amikor valamitől megijed, megtámadják. 
Ilyenkor elszalad, vagy visszaugat, vagy jótékony menedéket keres. Feláll a hátán a szőr. Pár perc, és kész, vége. ÉS NEM FOGLALKOZIK VELE TÖBBET. Megy szaglászni, rohangálni, barátkozni.

-A másik a múltból származó félelem, vagy a jövőtől való aggódás. Na, ezzel aztán egy percet sem foglalkozik.
NINCS. ÉRTED? NINCS JELEN AZ ÉLETÉBEN.
Éppen ezért nincsenek a félelemből származó betegségei sem, mert a rezgésében nem tartja fenn a félelmet. Nem jó. Nem szeret félni és kész.

Azon csodálkozik a legjobban, hogy az emberek többsége- úgy tűnik-, szeret félni. Vagyis fenntartja a félelmet a saját rezgésében.
A saját jelzőrendszerét (érzést) felülbírálva olyan sok időt tölt el a félelem különböző fajta csócsálásával: panaszkodik, újra és újra előveszi, tocsog benne. Összeomlás, gazdasági kilátástalanság, veszteség... elhagyott, meggyilkolta... stb. Könyveket ír vagy olvas róla, tévéműsorokat készít vagy néz, kibeszéli a padon, a piacon és még azon is felháborodik (pedig ő a félelem fogyasztója), hogy horrortörténetekkel "szórakoztatják" szórakoztatás címen. 
Aztán a külső rezgés folytatódik belül: a belső monológ arról, hogy hogyan nem lesz munkahelyem, hogy romlott el a párkapcsolatom, nem tudom kifizetni, fenntartani, ellátni... 

Az eredménye? 
Ne gondold, hogy ennek nincs eredménye.
Van. Betegség. Kilátástalanság. Céltalanság. Remeg mindene. Rá van hangolva a félelem frekvenciájára.
Megvannak a betegségei is, amelyek a félelem hatására alakulnak ki... 

De meddig még? Mikor elégeli meg a félelmet? Meddig iktatja ki a jelzőrendszert? Mikor mondja már magának, hogy kell lennie egy jobb életnek. 
Mert van.

Kutyu-Li mester tudja. Nem csatlakozik a félelemhez egy percre sem. Nem akar meggyőzni semmiről. Ő csak szaglászik, szaladgál, barátkozik, heverészik, alszik, eszik, napozik, jól érzi magát. Kinyitja a szemét a világra. Ott van minden lehetőségnél, amikor jó kis buksivakargatásra van esély. És arra gyakran van esély.
Mert az élet jó. 

5 megjegyzés:

graczandi írta...

Nincs MÚLT az életében. Szerintem így van. Lehet hogy eltévesztetted.

Makay Anikó írta...

Köszönöm Andi.
Lehet, hogy eltévesztettem?

Indulna bennem egy gondolatmenet, hogy alátámasszam, "megvédjem" amit írtam. De hát nem kérdezted :-)
így valójában nincs mit válaszolnom.

Csak annyit, hogy örülök, hogy olvasol. Gyere máskor is.

graczandi írta...

Dehogynem kérdezem! Érdekel ezzel kapcsolatos gondolatod. Értékesnek tartom írásaidat, régóta olvasom.

Makay Anikó írta...

OK. :-)
Szerintem van múlt az életében.
Ha nem lenne, például nem emlékezne arra, aki belerúgott, vagy rosszul bánt vele. Hiszen a jelenben az már nincs, igaz? Ha nem lenne a múlt, nem is kellene megugatni azt a "rossz" embert, akit azelőtt sem kellett megugatni.

Csak a nagy különbség, sok emberrel ellentétben,
1. nem foglalkozik vele, nem tocsog benne, nem gyűjt maga köré sorstársakat, panaszkört stb.
2. nem gyárt belőle fantáziavilágot, ami újabb félelmeket generál.


Kösz a kérdést, jó sok mindent elindít, amin érdemes elmerengeni.

graczandi írta...

igen, igen :)