Az értékesség

Meg szoktad kérdőjelezni az értékedet, amikor nem értékelik eléggé a munkádat? Vagy akkor, amikor nincs partnered, elég vásárlód, rajongód, barátod? Vagy talán akkor, amikor beszállsz egy versenybe (zsűrizés, felvételi stb.) és nem te vagy a nyertes? 

Amikor ezek előfordulnak, akkor az ember nagyon könnyen megkérdőjelezi a saját alkalmasságát, a saját létezését azon a területen.

Hát akkor... tegyük a helyére a dolgokat.

Az értékesség nem egyenlő mások véleményével, amit osztályzatokban vagy helyezésekben fejeznek ki. Ennek nincsen köze az értékességhez. Az osztályzat, a helyezés: mások véleménye egy cselekvésről vagy bármiről.

Az értékesség nem nem egy cselekvésben jelenik meg, az önmagában létezik. Nem megkérdőjelezhető, nem osztályozható. Ahogy a tulipánt vagy a rózsát sem lehet leosztályozni.

Amikor valakinek/valaminek a lényege és a megjelenési formája egységben, harmóniában van, azt az egységet nevezzük értékességnek. 

Amikor a forma üres, nincsen benne a lényeg, azt kacatnak, értéktelennek tartjuk. Valójában azt akarjuk kifejezni vele, hogy az adott valami nincsen harmóniában a lényegével.

Az értékesség nem véleményen múlik, hanem felismerjük, ráismerünk a harmóniára. Ezt a jóérzést azonosítjuk az értékességgel. 

Ez az értékesség, amit felismerünk több száz év múlva is, mert ez időtől független. 

És mi van, ha én nem kellek? Nem vagyok alkalmas? 

Aki vagy, az nem tud nem kelleni, mert az a Mindenség része... még ha ez a szó, hogy "rész", nem is fejezi ki pontosan. Aki vagy, az nemcsak egy szelete a Mindenségnek- mint ahogy egy tortából kivágnál egy szeletet-, hanem átszövi a Mindenség egészét. Tehát nem tud nem kelleni. Nincs olyan, hogy valahol végződik és valahol kezdődik. 

Hogy jobban megértsd: fordítva, mint a hologramnál. Láttál már hologramot? Azt a kivetítőset. Ott megfigyelheted, hogy mindenben benne van az egész miniatűr képe, és mégis együttesen összeadódva ugyanannak egy nagyobb verzióját adja ki.. 

"A mi van ha nem kellek?" kérdés valószínűleg egy vagy több korábbi elutasításból származik. Valaki más elutasított ilyen vagy olyan szituáció során. És az ő véleményét összekeverted az értékességgel. Hibás következtetésre jutsz, amikor a véleménye miatt saját magadat utasítod el.