2009. jún. 28.

Kreatív vasárnap. Mersz?

A terápia mellett elindítom a művészeti szekciót is Kreatív Vasárnap címen. És ezt a logot gyártottam hozzá. Remélem tetszik...

A kreatív energia furcsa szerzet. Tűz és víz. Szikra és láng. Aztán csöppekben érkezik, máskor eláraszt, elborít, minden mást félresöpör. És van úgy is, hogy akár egy kiszáradt kút mélyén csak a nyomait lehet megtalálni... valaha valamikor volt itt életet adó víz.

A kreatív energia változik. Örömöt hoz, szenvedélyt. Szeretnénk megszelidíteni, uralni. Mégis önálló akarata van.
Misztérium. Az biztos, hogy a kötöttséget nem tűri. Attól elakad. És amikor elakad, csak tátogunk, mint a szárazra vetett hal.

A teremtő energia változékonyságát képezi itt jellé a Hold. Teremtő erejéhez nem fér kétség. Hiába is próbálnánk uralni, jobban tesszük, ha inkább együtt működünk vele. Azt mondják, mindig csak egy oldalát mutatja felénk. Sötét éjszakákon utat mutat, máskor látszólag elhagy minket. Hagy botorkálni a koromfeketeségben.
Létra vezet hozzá, mely egy fa ágai közül kandikál ki. Emelkedettséget ad, ott a sok buborék pezseg-pezseg. Föl. Föl. Már nem Föld, még nem Ég. Bizonytalan a támaszték, ez a merészek útja.

Mersz kell hozzá, hogy az ismeretlenbe indulj. Mersz, hogy a biztos talajról elrugaszkodj. Mersz, hogy meghalld és hallgass rá. Mersz, hogy használd az erejét. Mersz, hogy megmutasd, mit teremt rajtad keresztül ez a kiismerhetetlen, csodálatos erő.

***

Mersz?
Meghívlak arra, hogy megmutasd a kreatív energia erejét. A csöppeket, a finom patakot, és az elborító áradást. Szóban, képben, alkotásban. Neked mit jelent? Mit csöpögtet, mit áraszt el, mit borít?

2009. jún. 25.

Nem várt gyerek

A hazugságos dolgot folytatva... most erős inspirációt kaptam arra, mivel is folytassuk a témát: ugyanis mostanában a klienseim sorozatban tárták fel (bizosan összebeszéltek!), hogy
1. nem várt gyerekek voltak
2. de ha igen, akkor pedig fiúnak várták őket, és ők merészeltek lánnyá lenni
ez azóta sem változott. Viszont az azóta eltelt 20-30-50-x év sok szenvedése bizony ide vezethető vissza.
Többek között a folytonos megfelelési kényszer, a tökéletességi mánia-és állandó elégedetlenség, és az anyasággal kapcsolatos problémáknak is lehet ez az oka. Saját magadat nehezen fogadod el, önbecsülési problémáid vannak? Vagy azt sem tudod, hogy milyen elfogadni magad, mert sosem próbáltad? Folyton harcban vagy magaddal?
Nagy-nagy tévedésben vagy.


És az igazság? Úgy vagy jó, ahogy vagy. Ha abbahagyod a harcot magaddal, fel is fedezheted. Az egyedi és különleges tulajdonságoknak az összességével együtt, amit te választottál, így vagy tökéletes. Nincs még egy olyan mint te. Ez adja az értékedet. 7 milliárd közül egyedi és megismételhetetlen vagy.

A gyermek, furcsa módon már a fogantatás pillanatától kezdve pontosan tisztában van vele, hogy mi történik a szüleivel. Sokan azt hiszik, hogy csak az anyával szoros a viszonya, pedig az apának is minden gondolatát ismeri. Fogja minden rezdülésüket, tudja minden örömüket és bánatukat. Azt is tudja, ha nem várják, ha nem örülnek neki. Azt is tudja, ha fiúnak várják.


Valami súlyos kulturális örökségként cipeljük még mindig magunkkal azt, hogy a fiú értékesebb. És ezt az értékesség dolgot még meg is díszitjük ilyen-olyan mintákkal: az erővel, bátorsággal, érzelmek kifejezésével kapcsolatban. Ismét tévedés.
Sok problémánk -ez is- könnyen orvosolható, ha a természet részévé gondoljuk magunkat. (A betondzsungelből nem mindig látszik, de tényleg a természet része vagyunk.) A természetben pedig nincs preferencia. Férfi-nő, fiú-lány. Mindegy. Egyszerűen: ha van egyik, akkor van másik is. Vannak olyan fajok, ahol annyira mindegy, hogy szükség szerint átalakulhat egyik a másikká. És a kan kutya pedig ugyanúgy sír, ahogy a szuka, nem azon gondolkozik, hogy egy erős férfi márpedig nem sír...

***

Ha veled esett meg ez a dolog- mármint nem vártak, vagy másneműnek vártak-, akkor használd ezt arra, hogy megértsd az életed. Ez a te problémád, neked fáj most -ne vetítsd a szülőkre. Az ő részüket oldják meg ők... Használd arra, hogy megértsd, az életedben mi működik és mi nem. Mit adott neked ez a hátrányos indulás? Miben erősített? Miben gyengített? Milyen egyediséget adott neked?
És ha sikerült megérteni, akkor pedig itt az alkalom, hogy meg is bocsásd, amit ellened vétettek. A sorrend nem felcserélhető, a tanulság szükséges...

Ha pedig veled, mint szülővel esett meg, akkor nem késő azt mondani 1-2-5-20-30-50-x év után sem a gyerekednek, persze csak ha igaz-, hogy "örülök neki, hogy te vagy a gyerekem. Tényleg nem vártalak, tényleg másnak vártalak. Nem tudtam, hogy ez fáj neked. Bocsáss meg. Szeretlek."

És mindenki élhet boldogan, amíg meg nem hal.

2009. jún. 20.

A hazugság tévedés

Jól van. Finomítsunk egy kicsit. A hazugság szóhoz gyakran hozzátapad a szándékosság és a bűntudat érzése vagy inkább feltételezése. Ha megkérdezel bárkit -megtettem jópárszor-, hogy őszinte embernek tartja-e magát, akkor a válasz: igen. Szerintem is: mondjuk így, sokszor igaz. Hiszen arra gondolunk, hogy akik hazugok, azok a szélhámosok és szándékosan akarnak becsapni: bűnözők. Hazudozók még, akiknek egy szavát sem hisszük. Ha kérdez azt sem... Igaz, ehhez kell egy-két súlyosabb tapasztalat...
Hát ilyenek nem vagyunk!!! És a legtöbbünkre tényleg igaz.

És ezzel együtt mégis sokszor van -sajnos túl sokszor-, hogy hazugságban vagyunk. Ennek megfelelően élünk (szenvedünk), és egy idő után nem értjük, miért romlottak el a dolgok. Néha még azt is megkérdőjelezzük, hogy lehetne jobb az élet... Ezeket a hazugságokat nem azért tartjuk fenn, mert ez olyan szuper; hanem azért, mert nincs jobb... vagyis ezt hisszük. Szóval nem bűnözésből, mégcsak nem is szándékosságból, hanem ilyen okokból, mint például

-elhisszük, mert el akarjuk hinni - mert egy gyönyörű, talán régen déldelgetett elképzelésünkbe pont belepasszol (vagyis nagyon egyszerűen... beszopjuk)
Jó dolog hitelt fövenni. A többiek jobbak, mint én vagyok. Nem érdemlem meg.

-örököljük -vannak olyan hazugságok, amelyek generációk óta adódnak tovább
A fiúgyerek értékesebb mint a lány. Hát ezt így kell csinálni. Már a nagyszüleim is rákosok voltak.

-mi magunk gyártjuk le, mondhatnánk: hibás eredményre jutunk- feltételezések, általánosítások és egyéb torzító tényezők eredményeként
Én nem vagyok ilyen. Majd megváltozik. Áááá, most csak rám számíthat.

és már bele is kerültünk a hazugságba tévedésbe. Innentől kezdve nevezhetjük tévedésnek is, mert a szándékosság kérdését az előbb tisztáztuk. Tévedés, mert a valósághoz semmi köze. Ez nagyon hamar ki is derül, amint hajlandók vagyunk a figyelem fényét ráirányítani.
Vacak. Ingovány. Sehová nem vezet. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy elhittem... Én ezt eddig miért nem láttam...

Majd következnek további példák is, hogy te ne legyél ilyen hülye... :-)

2009. jún. 18.

Léleksimogató... igazi...zene...és csend


Képzeljétek, Kirtana és Andy Cooney koncertet ad Magyarországon! Csoda, csoda!!!
Kirtana zenéje számomra a Belső utazással kapcsolódik össze: ezen keresztül ismertem meg, és annyira szeretem, hogy napi szinten vált a társammá. Ha van 'széthallgatott' CD-m, hát, akkor ez az egyik...

Igazi léleksimogató és melengető zene. Ha pedig vagy olyan szerencsés helyzetben, hogy az angol szöveget is érted, akkor arra külön felhívom a figyelmed.

Június 24-én, Budapest, Klebersberg Műv. Ház jegyek itt.

Ha van kedved a cyber-tér ismeretlenségéből kilépni, akkor találkozhatunk is egy csodálatos koncert/satsang erejéig. :-)


2009. jún. 15.

Ide nekem az igazi-ságot!

Szóval hazugság: egy olyan téma, amit nagyon könnyű lesöpörni azzal, hogy én őszinte ember vagyok. Beszélgettem ennek kapcsán jópár emberrel, és egy pillanat alatt kényelmetlenné vált a téma.
Tényleg az vagy? Mindig azt mondod, amit gondolsz?
Vagy vannak helyzetek, ahol politikusnak kell lenni? Vagy vannak emberek, akiknek nem lehet/nem célszerű megmondani? Inkább fönntartasz egy látszatkapcsolatot, csak azért, hogy ne boruljon rád valami?

Tudom, hogy nem népszerű téma. Inkább beszélnénk másról... mondják. Nem kérünk az élveboncolásból...
Az igazat mondótól legtöbbször félnek az emberek. Gyakran elteszik őt láb alól. Értsd ezt kiközösítésként, büntetésként, megbélyegzésként vagy akár szó szerint...
Csak néha tisztelik. És sokkal-sokkal ritkábban meglátnak benne valami különlegeset- elkezdik a titkát "fejtegetni". Ritka kincs.

Akkor én most itt miért is ragaszkodom ehhez a népszerűtlen témához?

-Mert előbb-utóbb belefárad az ember a hazugságokba. A kicsikbe is. Meg a nagyokba is.
-Mert az igazság szabaddá tesz.
-Mert az igazság által meggyógyul a lelkünk, gyakran a testünk is.
-Mert amikor tudod az igazságot, elmúlik minden kétely.
-Mert amikor igazi önvalódra rátalálsz (persze, persze sosem veszett el...), akkor igazi, mély békére találsz.

És az igazság elkezdi fölborítani a hazug világot.

Vagy inkább depresszióba, közönybe süllyedsz?
Netán egy súlyos betegségbe, egészségtelen kapcsolatba menekülsz?
Vagy próbálsz reménytelenül megfelelni kimondott vagy ki nem mondott elvárásoknak?


***
Provokállak? Dehogy is. Igazat beszélek. :-)
És szívesen veszem a hozzászólásodat. Ha választhatok, akkor inkább az igazit, mint a hamisat.
:-)

2009. jún. 11.

Ha megnyerte, hadd vigye...

el neki a postás a nyereményt. Itt a családiasra sikerült játék eredményhirdetése:

Nagy örömmel jelenthetem, hogy a közjegyző-nélküli sorsolás eredményeképpen

Barbi

lett a szerencsés könyvtulajdonos.
Gratulálok.
E-mailezünk a részletekről, jó?

2009. jún. 9.

Szabad vagy. Ez a te időd...

Jó dolog erre ráébredni.
Annak ellenére -vagy inkább azzal együtt-, hogy sokan és sokszor emlékeztetnek az ellenkezőjére például így:

- muszáj... kell... nem szabad...
- most már benőhetne a fejed lágya...
- egy gyerek/felnőtt/orvos/ügyvéd... stb ilyet nem csinál...
- felelj meg ennek és annak... tedd ezt, tedd azt...
- ezt nem teheted meg...
- ezt elvárhatom tőled...
- legyél hálás, mert felneveltelek, mert kölcsönadtam, mert rád pazaroltam az időmet, mert bejuttattalak... mert, mert, mert...
- miért kell neked más, hát nem volt jó így X évig...
- az életet túl kell élni, mit akarsz még...
- én is végigszenvedtem az életet...
- a férfiak/nők már csak ilyenek...
- örülj, hogy van munkád...

Talán valahol, mélyen belül te is érzed ezeknek a hamisságát. Egy nagy közös szenvedéstörténet... A igazságjelző-detektorod villog, berreg, jelez. Csak az a baj, hogy minél több a hazugság, annál mélyebbre kerül az igazságjelző beépített szériatartozékod. És egyre halkabb, egyre halványabb. Egy idő után, már talán azt is elhiszed, hogy neked ez nem működik... Ezáltal egyre többet és jobban hiszel a hazugságoknak.

Sokféle hazugság van. Mind közül a leges-legnagyobb kárt azt teszi, amelyik magunkról szól magunknak: arról, hogy kik is vagyunk.

Ez a te időd. A te életed.
Legyél szabad. Dönthetsz így is. Van választás.

***

Na jó, de hogyan csináljam?

(folyt. köv.)

2009. jún. 5.

Jó vírus

Mélyen tisztelt nagyérdemű: egy jó vírust kívánok most terjeszteni. Ez a jó vírus Színia könyvei közül a legújabb, ami ráadásul egy DVD-vel van felturbózva: Szertan a címe.

Ez egy jó vírus. Azért érdemes megfertőződni vele, mert hatásaképp elkezdünk emlékezni arra, hogy kik is vagyunk, és honnan jövünk. Mellékhatásként persze borul egy vagonnyival a korábbi hitrendszerünkből, dehát kérem... egy számítógépes vírus is letakarítja a winchestert...

Személyes érintettség okán elfogult vagyok. Ugyanis Színia a tesóm. Így hát én is az vagyok neki... Színia tesójának lenni pedig azért jó, mert megírhatom például, hogy a könyvei arról szólnak: 'tessen kérem felébredni!' Ráébredni arra, hogy egy különleges nép értékes fiaként/lányaként van valami nemesebb és teljesebb feladatunk is, mint amit eddig gondoltunk magunkról.

Azért is jó még Színia tesójának lenni, mert időnként rajzolhatok a könyveihez illusztrációkat. (Azt hiszem, ez inkább az én lustaságomon múlik, ha mégsem...)

Meg azért is, hogy leírhatom ide, milyen akadályokon keresztül, és azok ellenére jött létre ez a könyv és film. Mert nem elég saját kútfőbe mélyen belenyúlni és meríteni, tovább kutatni, megírni, számítógépekkel és vírusokkal hadakozni, hanem még ilyen akadálypályát is át kell ugrani:
- valaki szerződik, de nem ad ki
- valaki megígér
- valaki nem csinál semmit
- ha más valaki csinálna valamit, az előző felháborodik
- a valaki nem úgy, nem azt... és különben is
-terjesztő ígér... majd elviszi
-terjesztő elad... de nem fizet
-terjesztő ígér... csak már nincs, aki elhiszi
És ezen akadályok még tovább szőhetők kritikusok, szakértők, nem-kritikus-szakértők, szakértő-kritikus-nem-emberek hozzáadásával. Ja, ja. És az idő telik. Ezt minden mondat után megismételhető.

Tehát ezen akadályok ellenére mégiscsak itt van: tessék-tessék friss, meleg.
El lehet kapkodni, például itt.

És hogy kedvet kapjál hozzá még jobban, itt a hab a tortán: Egy szerencsés nyertes ingyen megkapja Színia könyvei közül a DOB-SZER-DA címűt.


Itt vannak a belépési szabályok:

* Hagyj üzenetet itt ebben blogban a következő kérdésre. Hadd legyen vidám és érdekes: ezért a csavar a dologban, EGY szó legyen a válaszod.
* Mitől magyarnak lenni? Mert a magyar... ?
* Csak egy üzenet/ember. Kérlek.
* Kész? Rajt.
* A nyertes szerdán.

2009. jún. 3.

Áldás 2.

Nemrégiben írtam az áldásról, és most ismét ezzel folytatom, mert újabb szelete tárult fel előttem. Pappá avattak, és megkaptam a lehetőséget, hogy én magam is áldást adhassak. Megvan ennek a folyamata, ez önmagában csoda... meg kell élni... mégsem ezt szeretném megosztani veled.

Hanem azt, hogy milyen mélyen ül a nyelvünkben az áldás-áldátlanság. Ma is használjuk őket, még ha sokszor nem is gondolunk bele, mit is jelent:

- Ez egy áldatlan állapot.
- Nincs áldás a munkáján.
- Mivel áldott engem az ég?
- Áldás ez az ember.
- Áldásos a tevékenysége.
- Áldott állapot. (mint babavárás)

Tehát, az áldatlan állapotot, értelemszerűen egy áldás tud helyrehozni. Érdekes módon fel tud oldani olyasmit, amitől valami nem működött, vagy nem volt termékeny. És ha valamin áldás van, akkor az jót hoz, örömöt, segítséget, harmóniát. Helyreállít. Az áldás visszaadja az Egésznek, a Teljesnek azt, ami hiányos vagy megfosztott volt -vagy azt hitte, hogy az-, ezért nem is működhetett megfelelően- tehát tényleg lerövidíti a nehéz sorsot.

Ha nem élem meg, azt hiszem (és korábban azt is hittem), hogy az áldás egyszerűen jókívánság. Kész, passz. Mint a boldog születésnapot... fújd el a gyertyát, kívánj valamit, és mehetünk tovább.
Most, amikor megéltem, tudom milyen "munka" van mögötte, és tudom, milyen ereje van.
Áldást adni nem 3 másodperc... és elhiheted a hatása sem annyi.

Áldást kérni és kapni lehet magadra a gyermekedre, egy kapcsolatra, az életre, egy vállalkozásra, házra, térre, állatra, növényre, utazásra... a választék bőséges. Hát nem lenne értelmes, hogy ezek itt mind harmóniában legyenek?